Wild dreams

                    Kedves napló olvasóim!

Másodjára kezdem,mert mielőtt az első bejegyzésem menteni tudtam volna a net gondolt egyet és ledobott...grrrr

Péntek este feljőtt Zsófi egy  kicsit beszélgetni,felbontottunk egy pezsgőt,de én speciel nem rajongok érte ezért Bea ivott vele egy kicsit,később átmentünk hozzá megnézni az albiját szóval elég döcögösen indult a buli aznap este. A célállomásra taxival indultunk,de majdnem az összes utca fel volt túrva ezért a maradék pár száz métert már gyalog tettük meg. Nem volt nagy sor,gyorsan bejutottunk a Jate-ba. Végigpásztáztuk a terepet,bekukkantottunk mindenhová végül a bárpult melletti asztalnál startoltunk le. Az első kört én fizettem és mondhatni jól jártam,mert akkor még csak Zsófival ketten ittunk (gyorsan hozzá teszem én nem annyira bírom az alkoholt),Bea és Viki még szerényen csak az ásványvizes üvegeiket szorongatták. De ezt az iszogatást is hamar meguntuk ezért átverekedtük magunkat a tömegen és rátapadtunk a hangfalakra. Bea és Viki a táncparket ördögének bizonyult ezért Zsófival úgy döntöttünk hogy megyünk és fosztogatjuk még egy kicsit az italkészletet...rossz ötlet volt.

Ma este (okt.20) Retroba megyünk bulizni a csajokkal. Tűsarkú party lesz.

Most csak hárman nekiindultunk tűsarkúban szombaton...persze miért is ne hihetetlenül hosszú sor állt a Retro előtt ezért arra gondoltunk,hogy mi lenne,ha egy kicsit áttopognánk a Jate-ba és megvárnánk,hogy fogyjon a tömeg a Retro bejáratánál. Persze a Jate-ban szerintem csak mi hárman voltunk magassarkúban.

Néztek is a kidobóktól a jegypénztároson keresztül a bulizó sokaságon át mindenki,hogy ki ez a három eltévedt csodabogár...táncoltunk és iszogattunk picit majd bevágtam a durcát,hogy nem érzem így jól magam ezért taxit fogtunk hazajöttünk lerúgtuk a tűsarkút és kényelmesebbre váltottunk majd ismét taxiba szálltunk és visszamentünk a Retro elé...de ezúttal még nagyobb tömeg látványa fogadott minket a klub előtt.

Visszasétálltunk a Jate-ba. 

 Pfffúúú tegnap nagyon megjártam. Felregisztráltam egy film nézegetős-letöltős oldalra. Le is töltöttem hozzá a DivX-et. Lekapta a telomról az összes pénzem és továbbra sem tudok se letölteni se mozizni viszont a tálcám tele lett mindenféle ikonnal a zöme nem is kell sőt azt se tudom,hogy azok mik??? Grrr 

"Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal." - Harlan Coben

Szombaton (nov.3) bulizni megyünk a Retro-ba most már ténleg végigálljuk a sort.

Képzeljétek el,hogy tömegnyomor volt. Törött üvegpohár szilánkjain tapostunk,nem tudtunk táncolni...mások táncoltak az én/mi lábomon/lábunkon...csak annyit fűzök még hozzá,hogy : SOHA TÖBBET!!!!!!

Ismerek valakit, aki négyéves korában rászólt az óvónőkre, hogy ha már nem adnak a gyerekeknek a süteményükből, legalább ne előttük egyék meg. Emiatt behívták beszélgetésre a szüleit. Verekedésért nem hívták be őket.
 
Amikor csiperke nőtt az óvoda tövében, haza szerette volna vinni, és gombás rántottát sütni belőle. Az óvónő eltaposta a gombát. A gyerek így szólt: "Csak a nagyon buta ember pusztítja el azt, amit nem ismer."
 
Általános iskolában imádkozósáskás képet ragasztott a mappájára. A rajztanár megkérdezte tőle, miért. "Mert szeretem a természetet" - mondta. "A természet néha nagyon undorító tud lenni" - választolta a pedagógus. "A tanárnő is a természet része".
 
Semmi bántó szándék nem volt a fenti mondatokban. Ezek voltak az adekvát válaszok.
 
Értelmes, okos ember roppant gyorsan leépíti magában mindezt legkésőbb 14-18 éves korára. Ahhoz, hogy sok pénzt keress, és közben ne őrülj meg, és ne is válj vadállattá, elengedhetetlen elrejtened a belső valóságodat.
 
És sok pénzt kell keresni, gyűjteni kell, hogy biztonságban élj, és legyen elegendő belőle a hobbidra is. Hogy függetlenné válj. És ha ezzel készen vagy, az életed második felét arra fordíthatod, hogy visszatalálj a gyermeki önmagadhoz. Vagyis, hogy visszatalálj önmagadhoz. Megtartva a bölcsességet, amit időközben gyűjtöttél. Akkor leszel végre autonóm személy.
 
Ha az első 2-3 évtizedben is az őszinte gyerek akarsz maradni, akkor nem bölcs leszel, és nem autonóm, hanem frusztrált csóró.

Fura dolog ez a vonzódás...
 Azt gondolod, sosem tud elhatalmasodni rajtad...hogy van egy pont, ahol meg tudsz állni, mert eddig mindig volt egy pont...
 Közben észrevétlenül átjárja a tested...lelked...már a szíved... és az agyad is...
 Először csak néha jut eszedbe, aztán már azon kapod magad...hogy vele fekszel...aztán már vele is kelsz...a gondolattal, az érzésekkel a szívedben, testedben...
 Egyszer csak életed része lesz...és azon kapod magad:
 Hiányoznál, ha nem lennél...

Ezt a videót most csak azért nem a filmek közé teszem mert csak ez a kis rész fogott meg igazán. Klassz ez a zene.

A mai közhangulat megveti a kompromisszumokat. Legalábbis szavakban. A kompromisszumokban gerinctelenséget lát. Ne higgyük el. Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az együttélésben a kompromisszum kölcsönös alkalmazkodást jelent. Lemondást némely saját vágyunkról, igényünkről a másik kedvéért. E nélkül nincs közös élet. A kérdés tehát nem az, hogy hozzunk-e kompromisszumokat, vagy ne, hanem az, hogy a kapcsolat megtartása megéri-e a kompromisszumokat? Hol a határ? Ott, hogy soha nem szabad olyan kompromisszumokat vállalni, amelyek létezésünk, személyiségünk gyökereit sértik meg. Van néhány olyan érzelmi, erkölcsi, meggyőződésbeli és életvezetési igény, amelynek gyökér szerepe van az életünkben: velük kapaszkodunk a szilárd talajba, rajtuk keresztül újul meg napról napra az életerőnk. Ezeket nem szabad bántani. A többi nem lényeges.

"Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek.
Hanem önmagát.
Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni.
Mint egy tükörben.
Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni.
És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő."

A mai naptól az ünnep illata van mindenütt, édes alma, prüszkölős fahéj, forró mézeskalács és friss fenyő aromája kapaszkodott fel egészen ide a város határáig. Számomra végleg beköltöznek a konyhákba, mécsesekben lopakodnak be a szobákba, melegséget töltenek csordultig minden szívbe, ki megfordul nálam. Decemberben az emberek igyekeznek lázasan szeretni, forrón ölelni, egyben odaadni mindazt a rengeteg csókot és imádást, amiről év közben megfeledkeztek. Ilyenkor félre dobjuk a látszat rossz igéit, mondatait: Talán.?.- mindenki kedves lesz..? Nem tudhatom. De remélem minden háztartásba egészen januárig porcukorillatú lesz az ünnep lehelete, és még a zsémbes szomszédöregasszony is szelídebben tessékeli arrébb a kopott macskáját a küszöbről. S remélem szeretet katonai hadjáratot indítanak mindenfelé, és csak ámulsz ebben a szédült forgatagában és csodálod ezt a földre pottyant, pezsgő és életteli kacagását az ünnepnek....

"Egy szép magas sarkú olyan, mint egy jó pasi. Első ránézésre gyönyörű, teljesen megbabonáz, magával ragad és azt hiszed, milyen jó lesz majd viselni. De mikor felveszed, rájössz, hogy kényelmetlen. Törni kezdi a lábad és nem váltja valóra a hozzá fűzött reményeket. Egy jó pasi ugyanilyen.
 
Mikor meglátod, a szavad is elakad, elképzeled, milyen jó lenne vele lenni, elhiszed az ígéreteit és teljesen vakon követed. Aztán ahogy „felpróbálod”, gyorsan kiderül, hogy közel sem olyan, mint amilyennek képzelted. Rájössz a hazugságokra, a kisebb csalásokra és egyre jobban megkopik a fénye. Már csak fáj, ha vele vagy. Vannak nők, akik dacolva a fájdalommal, tovább viselik, mások inkább új magas sarkúval próbálkoznak, míg megint mások inkább váltanak a lapos sarkú cipőkre.
 
A lapos sarkú cipő közel sem olyan megnyerő, de legalább nem árul zsákbamacskát. Tudod, mit várhatsz tőle. Kényelmet, megbízhatóságot és ez bizalomhoz vezet. Egy ilyen kategóriájú pasitól szintén tudod, mit várhatsz. Nem lesz vele viharos, szenvedélyes a kapcsolat, de nem is fog fájdalmat okozni. Biztonságérzetet ad, rá mindig lehet számítani, nem fogsz benne csalódni. Ezzel azonban az izgalom is elvész. Nincsenek veszekedések, ajtócsapkodások és ha megválsz tőle, akkor azt ugyan fájó szívvel teszed, de tisztában vagy vele, hogy már „széthordtad”. Majd veszel/keresel egy másikat.
 
Vannak nők, akik betegesen ragaszkodnak a magas sarkúhoz. Nem érdekli őket a fájdalom és az egyéb kellemetlenségek. Egyszer beleszerettek és nem bírnak ettől az érzéstől szabadulni. Minden magas sarkú fájdalmat okoz és mindben csalódniuk kell, de ők akkor is vakon hisznek abban, hogy egyszer találnak egyet, ami más lesz, mint a többi. De ahogy a vér nem válik vízzé, ez sem fog változni. Mikor már úgy érzik, hogy elég, nem bírnak több fájdalmat elviselni, akkor vesznek egy lapos sarkú cipőt. Egy darabig hordják, majd rájönnek, hogy nem ér ennyit a biztonság és visszatérnek a magas sarkúhoz. Megint naivan elhisznek mindent neki, de megint csalódniuk kell.
 
Létezik magas sarkú, amelyik alattomosabb, róla az első viselésnél nem derül ki, hogy kényelmetlen. Megnyeri a bizalmad, mindig lehet rá számítani, minden helyzetben, majd mikor már vakon bízol, akkor „hátbatámad”. Amikor a legnagyobb szükség lenne rá, akkor úgy feltöri a lábad, hogy annak nyomát egy életen át hordozni fogod. Hiába gyógyul be a seb, a heg soha nem múlik. Örökre ott marad, hogy emlékeztessen a hibádra. De ahelyett, hogy tanulnál belőle, inkább veszel egy másik magas sarkút, hogy elfedje a heget. Az persze jó eséllyel ugyanott tör fel, ezáltal még nagyobb sebet ejtve. Amíg csak a lábad bírja, ezt a játékot játszod.
 
Eljutsz aztán egy bizonyos pontra, amikor már nem akarsz lapos sarkú cipőt hordani, mert az nem tetszik neked, a magas sarkútól pedig már nem bírsz több fájdalmat elviselni, így inkább úgy döntesz, mezítláb jársz. Inkább mész mezítláb, mintsem hogy olyan cipőt hordj, amit nem szeretsz vagy olyat, ami fájdalmat okoz neked."

Furcsa,
ahogy az
idő az ember
fölött tovamegy.
Események, emberek,

gondolatok jönnek-mennek,
érzések hullámoznak az ember
lelkén keresztül, egy idő múlva nem
marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte
az életben, mint apró haszontalan holmik a
házban. Itt is, ott is valami leszakad az emberből,
valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy
ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz,
rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz.
Az ilyeneket emlékeknek nevezzük,
tiszteljük őket egy ideig, aszerint,
mekkora bennük a romantika.
Aztán észrevétlenül végleg
 elmaradnak mellőlünk,mint
halk szavú régi barátok,
vagy mint az élet,
aki velünk indult
s valahol egy-
szer lema-
radt.